RE . RE

2010 július 8. | Szerző: kicsilany92 |

Haat igen történ olyan, hogy nagyon “shit’ nyaram lesz(van), amiről csak is én tehetek egyes egyedül. Ugyanis a nyaramat a bulizas és csavargas helyett tanulassal kell töltenem, mivel valahogy nem sikerültek az évzaró irasbelik sajnalatos módon. Szóval röviden pótvizsgaznom fog kellenem a nyar végén. És ez mind annak a következménye, hogy nem tanultam eleget. Hogy elhanyagoltam a sulit. Igen. Bevallom. Egy lusta dög vagyok, aki most nagyon utalja magat. Kifogok maradni minden jó buliból ami nyaron van. Életem legjobb nyara lehetett volna, de én elcsesztem. Csalódast okoztam a szüleimnek és legfőképpen magamnak. “Tökéletes nyar”. 

De tudjatok mit? Valahol legmélyen, belül, nem is banom. Sőt! Nekem ez kellet. Egy ilyen pofon, hogy végre felébredjek, nem tehetem azt meg amit akarok és akkor amikor csak akarom. Nagyon elvoltam mar szallva magamtól és a hülye életfelfogasomtól. Lassan 9 hónapja úgy élek (éltem) mint egy nemnormalis lazadó idióta, aki azt hiszi, hogy felnőtt, közben meg a viselkedésével éppen az ellenkezőjét bizonyította. 😀  Vicces és röhejes voltam (vagyok). De legalabb most rajöttem jó par dologra és beismerem őket. Be kell valljam magasról szartam arra, hogy mit gondolnak rólam az iskolaban a tanarok, a szüleim otthon, és a barataim. Egyszerüen mar bocsanat a szó hasznalatért, de ezt szebben nem tudom kifejezni, Hülye Picsa lettem. Még jó, hogy van tükör a szobamban, mert így legalabb, ha belenézek mar meglatom, hogy mekkora idióta voltam, hogy mivé valltam és hogy mennyi hülyeséget csinaltam ezalatt a 9 hónap alatt. 

Rajöttem, hogy mért és hogy hogyan kezdődött el ez az egész bennem. Körülbelül 9 hónapja lelkileg összetörtem. Az akiről azt hittem annyira szeret viszont, mint én őt, kiderült, hogy mar “nem szeret úgy, ahogy az elején”. Jó duma. Gyülöltem őt. Hatalmas gyülölelet éreztem, de egyben fajt is hogy nem szeret az az ember, akiért mindent megtettem volna, mindent. De hat pofon, pofon, akkor jön amikor a legkevésbé szamit ra az ember. Ez van. Aztan most így kicsit tisztabb ralatassal azt veszem ki a dolgokból, hogy csakis őt hibasztattam akkor azért, hogy ilyen lettem. Igaz, hogy depressziós lettem. Nem tudtam magammal mit kezdeni, se a barataim, se anyukam.

De aztan valahogy próbaltam ezt a depressziót leküzdeni és túl lenni rajta. Mara mar mondhatom, hogy sikerült. Azok a sebek mar elég jól begyógyultak. Csak talan egy seb sosem fog. Az a seb, az a tudat, hogy mar nem kellesz valakinek. Hogy szamara, akitől neked nincs jobb, szamara van jobb. Szóval az elhasznalódas tudata. Hogy te is csak egy voltal a sok közül neki, pedig neked ő mas volt. Nah mindegy. Ez mar a múlt. Rajta személyszerint mar túl léptem. De itt kezdődött el minden. Szóval nem sokkal a kapcsolat megszünése utan olyan lettem, mint akit jól fejbevertek volna egy bottal és 360 fokot fordult volna. Hat igen így is volt. Teljesen megvaltoztam, kikeltem magamból. Őrült életet kezdtem el élni. Bulik, pia, cigi, pasik. Ami életcélom volt is valaha, azokat valahogy suttyba dobtam. Az egyetlen célom az volt, hogy jól érezzem magam és a jelennek éljek. 17 évesen a jelennek élni, mikor a jövőmet kellett volna építenem és az almaimért tenni valamit, a céljaimért. Hat igen teljesen atkattant nekem, mintha agymosason vettem volna részt. Szerintem nem volt normalis amit csinaltam. Teljesen hanyagoltam az igazi Nikit. Hanyagoltam a tanulast, a szüleimet. Rossz lettem, nagyon rossz. Aztan mikor újra össze hozott a sors egy kis időre az exemmel, azutan jöttem ra, nem is tudom hogy hogyan tulajdonképpen, de rajöttem, hogy én mar nem is kapaszkodom belé, hogy én egy önallő nő vagyok, hogy nekem mar nem kell miatta szenvednem, mert nem érzek iranta semmit. Nah és ekkor visszakattantam jóiranyba. Ez körülbelül 4 hónapja volt. Azóta javulóban vagyok. Csak sajnos rajöttem, hogy a tanulmanyaimban mar nem tudtam annyit javítani, mint amennyit rontottam, úgyhogy most itt van ra nyaron az alkalmam, hogy bizonyítsak e téren magamnak és a szüleimnek és mindazoknak, akik hisznek bennem.

Most úgy érzem, hogy egyszerüen mindent, ami történ velem, amit csinaltam magammal, amit tönkre tettem magam körül, mindért csak egy valakit okoltam. Pedig nem így van. Nem foghatok arra mindent, hogy csalódtam. Hiszen csalódni még fogok szamtalanszor. De én valahogy mégis azt éreztem egyszerünek és könnyünek, ha talalok magamnak egy bünbakot. Pedig az igazi bünbak én vagyok. Én sajat MAGAM! Egyszerüen nem tudtam magamnak bevallani, hogy gyenge voltam. Hogy én rontottam el az életem, hogy én csinaltam egy idegbajos, depressziós szörnyet magamból. Igaz nem teljesen az én közremüködésem, mert valaki is közrejatszott benne, de a nagyobb részben én voltam a hibas, hogy nem tudtam kezelni a helyzetet. Hogy egészen odaig fajultak a dolgok. Hogy nem vettem észre mennyi mindenkit bantottam magam körül, de legfőképp, hogy magamat mivé tettem.  De tudom, hogy még nagyon is időben vettem észre. Időben tértem észhez! Tulajdonképpen sosincs késő valtoztatnunk, csak fel kel ismernünk a hibainkat. 🙂   És én úgy érzem, hogy nekem ez sikerült. Örülök neki.  Most tulajdonképpen a könnyeimmel küszdök, miven azt a legnehezebb bevallanai az embernek, ha hibazik. De én valtoztam 4 hónapja és egyre erősebben valtozom 🙂 És örülök neki 🙂 Csak az a baj, hogy most iszom meg az egyik elcseszett dolgomnak a levét, hogy tanulhatok nyaron. De nembaj, mert én megfogom csinalni a pótvizsgat. Mert én képes vagyok ra! Tudom 🙂  

Nemrégiben kezembe került az alapiskolas magyar tanarom üzenete, amit 9. év végén irt nekem, melyben ez all:    “Többet érsz, mint amit mutattal. Tehetséges vagy nem csak a szavalasban, de masban is. Az energiadat fordítsd értelmes, jó dolgokra. Még szeretnék hallani rólad, a sikereidről!”   …….és komolyan mondom ezt az üzenetet olvasva, ami egy kis papír darabra van írva, kicsordultak a könnyeim. Hogy valaki hisz bennem. Hogy biztatott mindig, amit akarok azt el tudom érni, mert képes vagyok ra. És ez a par sor annyi erőt adott nekem, hogy újra hinni kezdtem magamban, és újra elgondolkodtam azon, hogy igenis vannak, van célom az életben. És én ezeket a célokat el akarom érni. El nem tudom mondani mennyire halas vagyok nem csak ezért a par sorért, hanem azért is aki ennek az embernek a segítségvel egykoron lettem. Mert nagyban hozzajarult, ahhoz akivé lettem itt belül. És örülök, hogy újra visszatalaltam ehhez a régi énemhez 🙂 

Szóval vannak céljaim, amikért küzdeni fogok. De most egy kissebb célt fogok elérni. Azt hogy megcsinaljam a pótvizsgat, és ezaltal újra vissza nyerjem szüleim bizalmat és a sajat hitemet, bizalmamat magamban 🙂  Ha ez sikerül boldogabb leszek……..és aztan mar csak egy dolog fog tényleg hianyozni a boldogsagomhoz, ami mondjuk most is……AZ, hogy valakit szerethessek és hogy ő is szeressen ugyanúgy engem. Mert sajnos még olyat nem életem at, hogy valaki viszonozta volna azt amit én adtam. Mert, ha valaki ott all az ember mellett és tamogatja, akkor úgy sokkal könnyebb minden akadalyt leküzdeni az életben. Majd egyszer összehoz egy ilyen személlyel is a sors. Csak ki kell varni……………..(türelmetlen vagyok xP)

Akkor mostanra ennyi. Úgyis elég hosszúra sikeredett….  hehe :):P